Wip- tündér táskák folytatása

Készülnek, szépen, összeállítottam őket, meg felgyöngyöztem. A magenta kistáska kapott egy picike tartót is apróságoknak/zsepinek, pénznek, bárminek.

Aztán tettem egy kis kitérőt... Hogy miért nem vagyok képes egyszerre egy félét csinálni, nem értem...
A záródásában már biztos vagyok, hogy hogyan oldom meg. Nemrégiben találkoztam személyesen Panyi Zsuzsival Szentendrén, az Ister napokon. Akkor még csak gombot vettem nála. (azóta már van egy csodás gyűrűm is tőle. :o)))
Szóval ez a szépséges gomb fogja biztosítani és díszíteni a táskát. :o)

Szóval most van két félkész tündér táskám, egy szintén félkész taft táskám, és egy befejezett centiméter tartó kisházam. :o))
Ő a rugós kis szabócentimre vigyáz. Nem tudom, hogy mennyire, mert van egy kismanóm, aki előszeretettel húzza ki a centit a végtelenségig... eddig rendben vissza is ment mindig... :o) remélem, hogy mostmár nem nyomkodja. Így becsomagolva talán már nem annyira egyértelmű, hogy hol is kell nyomni. ;o)
Na meg egyszerűen tetszett is,éppen azóta, mióta Laurraine-nél megláttam. :o)

Tündér táska sorozat?

Másfél előkészített táska a mai egyenlegem. Az előző zöld tündértáskát úgy vitték el, hogy még fel sem tudtam tenni a Meskára. :o)
Viszont egy nagyon kedves barátom is szerette volna a magáénak tudni, ezért készítek neki egy másikat. :o)
Mivel Apuc szabadságon van, a mai nap csak az enyém, illetve a varrásé lehetett. Intézi a bevásárlást, a gyerekeket. Nekem épp csak az ebédet kellett megfőznöm, de tulajdonképpen az meg főtt magától. ;o)

Múlt héten egyik este Pannival voltunk itthon kettesben. Bence a nagyinál, a párom meg fotós túrán. Panni játszott gyönyörűen a játékaival.

Én meg gondoltam kihasználom a lehetőséget, kipakoltam a kis konyhámba, előkészültem, és festettem egy kevés molinót Procionnal. Pontosabban bezacskóztam illetve befőttbe tuszkoltam az anyagaimat, meg egy tálcás próbálkozás után már készen is voltam. Pannit lefürdettem, az anyagok meg várták, hogy másnap délután kimossam őket.

Azt tudtam, hogy zöldet mindenképpen akarok festeni. Most ez a favorit. :o) Aztán készült még egy magenta sorozat is, meg némi átmenetes befőttes kékes. Az eredménnyel igazán elégedett vagyok. Imádom ezeket a telt, élénk színeket.
Szóval ma belevágtam a zöldekbe és elkezdtem a tündér táska 2-t. Aztán közben ott szemezett velem a rózsaszín/magenta sorozat, és könyörgött, hogy belőle is had lehessen tündér táska! :o) Újabb nine-patch, némi vliese, tűzés, és kész is az elő és a hátlapja. A zöldé is készül közben. Szóval most szinkron varrok két hasonló táskát is. :o))
Jó napom van ma. :o))
És még egy kis esti fotózásra is megyünk ma... :o))

Kék virágos táska

Elkészült egy újabb táskám. Úgy látszik ,mostanában táskában utazom. :o)
Más mutogatnivalóm mostanában nincs, mert pl a babavarrásom kimerül a Csutkamanó figurákban. Őket nem mutogatom, mert mind egyformák.
Ez a tatyó most egy előnyomott mintás anyagból készült. Egy vékony réteg vlieset tettem alá, a virágok kontúrjait tűztem körbe közöttük pedig szokás szerint stipplingeltem. Belülre két zseb került natur színú vászonból, mint maga a bélés is. Mágneszárral záródik.
Ő is megy a Meskára, újabb utánpótlásként. :o))
Azt hiszem tetszik nekem ez a bolt. :o))

Fotók

A kirándulások velejárói a fotózások is. Nálunk különösen. Szerencsések vagyunk, mert van egy szuper fotóapparátunk, amivel számunkra fantasztikus fotókat tudunk készíteni.
Mi nem videózunk. Illetve nem jellemző ránk. Inkább képeket készítünk, de azt rengeteget. :o)
Most is egy ilyen sorozatot tettem fel a Flickr-re.

Tegnap elmentünk Visegrádra bobozni. Ott is fotóztunk, de nem voltak a fények a legjobbak.

Aztán ahogy jöttünk haza a 11-es úton, megláttam, hogy az Omszki tó melletti iparterületen egy motoros siklóernyő készülődik éppen felszállni.
Mutattam Csabinak, akinek több sem kellett, gyorsan lekanyarodott az útról, irány megkeresni az embert. Nem volt nehéz dolgunk, mert a nagy színes "paplan" segített navigálni.

Az időpont a legjobb volt, a fények gyönyörűek, a táj mesés.
Minden egyben volt egy szuper fotózáshoz.

Aranyórának hívják a profik azt az időt, amikor a nap lefelé készül, de még van annyi ereje, hogy süssön.
Ilyekor gyönyörű bornzos-aranyos fények vannak. Kiváló a fotózáshoz!

És nem csak a tükörreflexes géppel, Bence kicsi kompaktjával is döbbentes fotók készültek.

Erre szoktuk mondani, hogy "awesome lights". :o))
Érdemes kipróbálni! Akár még kedvet is kaphat a további fotózásokhoz. :o)

Lassan vége a nyárnak...

A szünet részének legalábbis biztosan. Bár ez a 38 fok amit várunk (illetve én nem...) ez még nem jelzi a nyár végét.

Viszont hamarosan kezdődik a tanév és az én kicsi fiam első osztályos lesz. Annyira hihetetlen. Most született, tanult járni, beszélni, aztán óriási lépésként következett az óvoda... De hiszen annak is már 4 éve... Most meg már iskolába készül.

Közben pedig megszületett a kishuga is. Emlékszem, hogy még nem is volt 100% a terhességem, mikor a dadus néni már jött gratulálni, mert Bencus már mindenkinek azt újságolta, hogy neki kistesója lesz. Ennek már 2 és fél éve.

Úgy telnek az évek, hogy ha nem figyel oda az ember, simán elszaladnak mellette.

Felkészültünk az iskolára, beszereztük a beszerezni valókat. Megevttük élete első iskolatáskáját is. Mindent közösen választottunk.
A tv nélküliség nagy előnye volt, hogy esze ágában sem volt ráugrani a hiperekben ilyenkor kipakolt különböző karakterű cuccokra. Sem pókemberes, sem verdás, sem semmilyen egyéb táskát nem szerettem volna megvenni. Ő sem kérte. Vettünk egy mezei egyszerű, khaki zöld színű Budmil táskát. Nekem is az volt, évekeig nyúztam és nagyon szerettem.
A tolltartót egyedül választotta. Egy autós, fiús darabot kért magának. Töltöttet. :o)) Valamiért ez fontos volt neki. Ám legyen. Elvégre egyszer elsős az ember.

Sajnos nálunk nincs Waldorf iskola, a közelben sincs. De szerencsére találtunk egy olyat, ami nevelési elveiben és módszereiben nagyban hasonlít. Még durván 3 hét, és élesben is megtapasztaljuk milyen az iskolás lét, élet.

Addig meg igyekszünk sokat kirándulni, pihenni, strandolni. A másodunokatesóméknak van egy szuper kis házuk Verőcén, óriási kerttel. Mivel ők nem igazán használják, mi megyünk fel. Nagyon szeretjük. Igazán pihentetőek ezek a verőcei napok. A szallonasütés, a grillezés, a bográcsozás mind-mind hozzártartozik. Ugyanúgy, ahogy a hangyavadászat, lepkekergertés és az esti Dunapartozások is.
Tegnap is kint voltunk. Általában sokan megyünk. A szüleim, a tesóim, a gyerekeik és mi. Így tőlünk zeng a Napos utca. :o)
Tegnap 5-en voltunk, mi négyen és a párom édesanyja. Mindenki szuperül érezte magát. Medencézés most nem volt, mert Pannim szombaton alaposan ránk ilyesztett. Az anyósomál voltunk, amikor elvágta valami a talpát. Nem tudjuk mi volt, semmi sem törött el, semmi nem állt ki sehonnan. Egyszercsak leült, fogta a kis talpát és keservesen sírt. Az autó elsősegély dobozából gyorsan elláttam a vérző sebet, de aztán bevágtuk magunkat a kocsiba és irány Pest, a Madarász. Ott menézték, idegen test nem volt benne. Ők is fertőtlenítették és szakszerűen bekötözték.
Este már későn indultunk haza, még a nagyit is hazavittük, ezért a Váci révvel mentünk Tahiba, onnan Sztendrére, majd onnan haza. De már csak egy gyerekkel, mert Bencus útközben megbeszélte a nagyival, hogy nála alszik. Imádják egymást, az tény.
Igazi cinkosok. :o)
Panni meg már egészen megszokta, hogy Bencus eltűnik néha a színről. Hol táborozik, hol nagyizik, hol mamázik, papázik. Körbealussza a családot. :o)) Valami miatt nagyon szeret máshol aludni. De aztán meg annyira vágyik haza. :o) Nekem meg minden alkalommal hiányzik. :o) De addig lehet ezt is, mag szünet van, ha már kezdődik az iskola nem biztos, hogy lehet... nem tudom.

Azért egy "hangyányit" izgulok.